Reneszánsz

Van valami olyasmi mechanizmus az emberben, hogy amikor alapvetően ráér, semmi sem jut eszébe hogy mivel lehetne foglalkozni, de mikor lenne dolga – lásd vizsgaidőszak – megsokszorozódik a tennivalók és az új ötletel száma, hogy mibe lenne érdemes belefogni. Ez is ilyesmi. Először nem is gondoltam komolyan, csak olyan izgalmasnak tűnt, de nem akartam fölösleges energiát beleölni egy pillanatnyi fellángolásba. Mégis elkezdtem, honnan is tudhatnám, hogy mi a fölösleges? Persze régen blogoltam, sokan blogolnak 14 évesen, de ez picit más. Nem arról van szó, hogy szégyenlem a régi bejegyzéseim, mikor senki sem értett meg, semmit sem tartottam fölöslegesnek és leküzdhetetlen szerelmi bánatokat éltem át, egyszerűen mintha most valami más motiválni. Kisszerű vágy, arra hogy kifejezhessem magam.